Mást, többet jelent utólag

Amikor az ember benne van, részese és része, akkor még nem érzi jelentőségét, súlyát. Legalábbis nem úgy ítéli meg mértékét, mint az indokolt lenne. Azt sem látja igazán, hogy mekkora mérföldkő, milyen markáns választóvonal az a pár óra élete két szakasza között. Aztán hónapok, évek telnek, és tisztul a kép. Az a bizonyos nap, az a feledhetetlen ünnep, amikor az iskolától búcsúzni kellett, az utolsó közös séta, majd az örök biztonságot jelentő család mértani középpontjában eltöltött
röpke délután édes, keserű, szép és fájó emlékké válik. Ami évről évre újabb, mélyebb értelmezésben buggyan elő az emberből. Mint az a könnycsepp, ami akkor, régen, a saját ballagásán elmaradt.