Vollein Ferenc hetvenedik önálló tárlatát nyitották meg Kehidakustányban

Vollein Ferenc Balaton-díjas festőművésznek a jubileumi, hetvenedik önálló táratát a napokban nyitották meg Kehidakustányban, a Deák-Kúriában és Emlékmúzeumban.

A megjelenteket dr. Rétvári Róbert, Zala Vármegyei Közgyűlés alelnöke, a rendezvény díszvendége köszöntötte. Megemlítette, hogy a 26 éves, ifjú művész munkáit már a nyári gyenesdiási kiállításán is megcsodálta, de megemlítette a művész szoros zalai kötődéseit, hiszen képzőművészeti pályafutása Zalaegerszegről indult a 2010-es évek elején, hosszú ideig élt Keszthelyen és Vonyarcvashegyen, valamint ez már a 24-dik zalai tárlata. Véleménye szerint hittel, szorgalommal páratlan tehetséggel váltotta csodálatos alkotásokra adottságait. Szerinte impozáns Vollein Ferenc eddigi eredménysora: 153 magán-és közgyűjteményben lévő alkotása, a négy képzőművészeti kiadványa, a több tucat képzőművészeti
alkotópályázaton elért kiemelt eredményei, a négy Nemzet Fiatal Tehetsége címe és egyéb ösztöndíjai, a 2024-es Balaton-díja és a 2016-os pápai audencia. Véleménye szerint a kapott művészi talentummal jól sáfárkodó fiatalember, aki teljesen egyedi sajátos szín-és formavilágot tudott létrehozni.

Kutnyák Márió Ferenc, Kehidakustány polgármestere köszöntőjében jelezte, hogy a Deák- Kúria és Emlékmúzeum méltó helyszíne Vollein Ferenc jubileumi, 70-dik tárlatának, és külön örömét fejezte ki, hogy Kehidakustány adhat otthont ennek a neves eseménynek, amely szorosan kötődik a helyi adventi ünnepségekhez és szokásokhoz.
Vollein Ferenc bemutatkozó beszédében hangsúlyozta, hogy szemelvényeket mutat be a 16 éves képzőművészeti munkásságából: a balatoni tájakat és legendákat megörökítő munkáiból, a szakralitás témaköréből, valamint a toszkán, a dél-itáliai és a görög tájakat ábrázoló festményeiből. Idézte Egry Józsefet „Csináld, ne magyarázd!
Megemlítette 2024-es Balaton-díjának a jelentőségét, amelyik az egyik legjelentősebb elismerés Magyarországon, tulajdonképpen egy életmű-díj. A Balaton-díj 31 éves történetében Vágfalvi Ottó, Udvardi Erzsébet és Veszely Lajos után a 4-dik Balaton-díjjal kitüntetett képzőművész, ugyanakkor 25 évesen minden idők legfiatalabb Balaton-díjasa is lett egyben. Kiemelte: nem a művészek a naivok, hanem a stílusuk!! A naiv szó ugyanis hétköznapi értelemben bugyutát, gyermeteget, hiszékenyt jelent, művészi értelemben azonban teljesen mást jelentéssel bír. A szó francia eredetű, ártatlant, érintetlen jelentéssel. Szerinte azokat a művészeket nevezik naiv stílusban alkotó képzőművészeknek, akik nem a képzőművészeti egyetemeken besulykolt sablonokkal, manírokkal, nem a betanult és a rég elavult
színelméletek, begyepesedett ábrázolási technikák és más, külső elvárások alapján hozzák létre az alkotásaikat. Mindig a saját útjukat járták és járják-kiemelkedő tehetséggel. Tehát autonóm művészek autonóm stílusjegyekkel. A naiv stílusban alkotó művészek ezért szerinte mindig is függetlenek maradtak nemcsak a divatos képzőművészeti iskoláktól, de a hivatalos, a médiákban és államilag futtatott képzőművészeti elittől is.

Ezért nem is a tagja a különféle, államilag támogatott szakmai képzőművészeti szervezeteknek, intézményrendszereknek, gittegyleteknek (pl. MMA, MAOE, MFT stb.), hiszen azokban visszatérően 70-80-90 éves veteránok osztják a fiatalabb generációknak az észt, és természetesen maguknak meg a támogatásokat, a csinált dicsőséget, a „felterjesztéseik alapján” pedig az állami „elismeréseket”. Így azonban -szakmai téren- legalább nem kellett és kell soha senkinek sem hálálkodnia és mások kezeit csókolgatnia! A művész néhány máig aktuális Egry József gondolatot is felidézett.” A művészetben iskolákra csak a tanároknak és a tehetségteleneknek van szükségük. Az igazi művek mindig iskolán kívül jönnek létre”. Ugyanakkor rendkívül büszke rá, hogy a magyar és az egyetemes művészttörténet folyamatában eddig még senkinek sem sikerült -26 évesen- 70 önálló tárlatot megvalósítania ennyi rangos hazai és nemzetközi kiállítási helyszínen. Szerinte egy igazi művésznek mindig másokkal össze nem téveszthető, önálló stílusjegyeket, eredeti szín-és formavilágot szükséges kialakítania, ha ki szeretne emelkedni a nagy szürkeségből és középszerből. Rámutatott, hogy az elmúlt 100 év során például egyetlen magyarországi naiv művész sem kapott életében egyetlen jelentősebb, rangosabb állami kitüntetést sem. Pedig néhányan közülük azért szó szerint lefestették a csillagokat is az égről, úgy, mint pl. Csontváry Kosztka Tivadar, Balázs János, Bari Janó, Ferkovics József , Göncz János vagy Győri Elek. Szerinte az irányzat hazánkban jelenleg is a modernista és a nemzeti-akadémista irányzatok szorításában vergődik, külföldön a jelentősebb alkotóiknak pedig múzeumokat hoztak létre az utóbbi 100 év folyamán. Azért van ez így, mert Magyarországon nincs- és nem is volt soha- szakmailag intézményesített hátszelük, mert nem voltak hajlandók beállni abba a bizonyos sorba, hiszen utálják a nagybetűs szakma által osztogatott szamárlétrákat! A naiv stílusban alkotó művészeknek szerinte ezért mindig nagyon nehezen vagy talán soha nem teljesedhetett ki egészében a fentiek miatt a művészi pályájuk. Úgy, mint egykoron a francia Henry Rousseau-nak, a grúz Pirosmaninak, a mexikói Frida Kahlo-nak, a görög Teophilos-nak, az olasz Metellinek, az izraeli Shalomnak. Szerinte természetesen ebbe azért nem lehet soha belenyugodni, ezért megpróbálja kiteljesíteni és megvalósítania a képzőművészeti célkitűzéseit.
Szemes Péter esztéta, irodalomtörténész megnyitójában tematikai csoportosítás szerint mutatta be a tárlat anyagát. Véleménye szerint Vollein Ferenc nagyon helyesen nem tagozódott be iskolákba, így nem lett másoló, hanem itthon csak rá jellemző, egyedi naiv stílust alakított ki Az alapszíneket egymással nem, csak fehérrel keveri – a tisztaság színével, így több száz színárnyalatot tud létrehozni, hiszen azokat úgy használja, ahogy a Teremtő adta.Fontos kiemelni, hogy az ifjú művész számára a Balaton nem téma, mint az ideig-óráig partján időző, jól eladható tájképek tucatjait kenőknek, akiknek sohasem mutatja meg igazi arcát, hanem otthon, magától értetődő természetesség, titkait feltáró örök ihlető. Szerinte a lényeglátás és -láttató szándék jellemzi a sajátos tavi „fényépítményeket” találóan megjelenítő A balatoni magány, Badacsonytomaj látképén és a Badacsonytomaj látképe Badacsonyörssel pedig hódoló vízi szőnyeg vezet az aranyba vont hegyig, akárha a Teremtő trónszéke lenne a Badacsony. Másutt a tavi emberek életére irányul az alkotói figyelem. A Halászok a Balatonon – újszövetségi áthallása mellett – a hálóhúzó, kemény munka dicsérete és azoknak a régi szegényeknek is emléket állítanak, akik Egry József szavai szerint: szentté avatták a Balatont.
Vollein Ferenc vásznain, és ez ismét csak rá jellemző, ugyancsak megelevenedik a tematikus gyűjteményes kötetekben olvasott és tavi öregektől hallott mesék, mondák sora, a balatoni mitológia. A tihanyi kecskeköröm legendája azonban már csak a végkifejletet ábrázolja: az aranyszőrű nyáj tóba veszését és az átok beteljesülését gazdájukon. Ám nem minden megjelenített monda végződik szomorúan, hiszen a Szent György-hegy sárkányát – elnyerve méltó jutalmát – ismerős hős győzi le. Máskor, a bibliai és szentek életéhez kötődő történetekhez hasonlóan, görög-római mítoszokat, alakokat helyez balatoni környezetbe a festő. Jól példázza ezt újabb munkái közül a Szerelem parazsán pihenő Balatoni Vénusz című munkája. Minden művében természetszerűen ott az alkotó, akinek az önarcképén személyesen is megmutatkozik, azzal az ifjonti derűvel arcán, amely vásznain könnyedén futó, ecsetet tartó kezét is vezeti. Végig tekintve e tárlat képeinek tetszetős bőségén, sokféle szépségén, nem kívánhatunk mást neki, mint hogy őrizze meg sokáig ezt a derűt, maga és mindannyiunk örömére, mert csakis ez az igazi művészet forrása. Hűen ezután is az intézmény névadója, Nagy László intelméhez: „Műveld a csodát, ne magyarázd”. A kiállítás-megnyitón a Gyenesdiási Dalárda saját válogatású és gyűjtésű autentikus népdalokat adott elő két csokorban zenei kísérettel Pékné Orbán Julianna művészeti vezető közreműködésével, valamint a műsor végén igazi karácsonyi-adventi regölést is láthattak a nézők a dalárda előadásában. Képek és szöveg forrása: Vollein Ferenc