Filmvetítés könnyekkel és válaszok nélküli kérdésekkel

SZIJÁRTÓ JÁNOS – Állami gondozásban felnőtt gyerekek gondolatait, valamint jelenleg is állami gondozott gyerekek álmait és a rendszerben dolgozó szakember érzéseit, tapasztalásait mutatja be a Fogd a kezem (https://www.facebook.com/fogdakezem.film) című film, amelyet november 5-én vetítettek a sümegi Kisfaludy Sándor Művelődési Központban.

A közel egyórás film a gyermekvédelmi rendszer problémáira hívja fel a figyelmet, művészi eszközökkel, valós, de be nem azonosítható szereplőkkel egy bátor, és az elhagyott, veszélyeztetett, sanyarú sorsú gyermekekért minden eszközzel harcoló szakember egy munkanapjának bemutatásával. Labovszky Tamara producer, egyben főszereplő Simo Lakatos Barnával (rendező, vágó, zene) érkezett Sümegre és a vetítés után még számos témába vágó kérdést tett fel, illetve válaszolt a közönség soraiból érkező kérdésekre. Volt miről beszélgetni, úgy a film, mint a hazai gyermekvédelmi rendszer kapcsán, hiszen többször is elhangzott, hogy az egész rendszert alapjaiból kellene újjáépíteni. Beszédes adat, hogy hazánkban ma 117 ezer veszélyeztetett gyermeket tartanak nyilván. Közülük 7-8 ezren kerülnek a gyermekvédelmi szakellátásba, állami gondozásba. Tavaly 23 ezerötszázan éltek a gyermekvédelmi szakellátásban, ma közel 16 ezren nevelőszülőknél. 5400 nevelőszülő van az országban, de kétezer nevelőszülő hiányzik ahhoz, hogy minden 12 év alatti gyermek családban nőhessen fel. Négyezer gyermek él súlyosan veszélyeztető családban férőhelyhiány miatt. Háromszáz gyermekre jut egy pszichológus. Havonta 54 ezer 200 forintot költ az állam egy gyerek teljes körű ellátására, s az ellátmány összege tíz éve nem emelkedett.

A film túlnyomó részben fekete-fehér világa mesteri módon tette még átélhetőbbé, befogadhatóbbá az üzenetet, azt, amit minden állami gondozott gyermek szeretne. Szülőt, otthont, családot, szeretetet, de ez sajnos sokaknak nem adatik meg. A nevelőszülők sem jelentenek mindig jó megoldást, volt olyan megszólaló, aki a mai napig édasanyaként tekint a számára otthon adó nevelőjére, míg mások rossz emlékekről számoltak be. Összesen tizenhat történet elevenedik meg, amelyek a film gerincét alkotják, mesteri vágóképekkel Tamara egy munkanapjának történetébe ágyazva. Hangsúlyosan jelenik meg az állam felelőssége a mai gyermekvédelmi rendszert illetően, ugyanis Labovszky Tamara szerint alapvető változásra lenne szükség ahhoz, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek is kaphassanak egy esélyt a normális életre. Hogy az elszenvedett traumából kigyógyulhassanak, s beilleszkedhessenek a társadalomba, s ne a bűnözés, a drog, vagy a külföldre való távozás közül választhassanak. Mint azt kifejtette, szeretetből és fájdalomból született a film, és sokszor sírt forgatás közben, majd az első vetítést is végigzokogta, de eltökélt és saját eszközeivel – a Fogd a kezem minél szélesebb körben történő bemutatásával – minden fenyegetés ellenére harcolni fog a rászoruló gyermekekért. S nem mellékesen már a film következő részére is megkezdődtek az előkészületek.

További képek ITT