A pápa fogadta Vollein Ferenc festőművészt

2016-ban I. Ferenc pápának, 2026-ban XIV. Leónak adott át festményt az ifjú magyar alkotó Rómában

Szijártó János – Vollein Ferenc minden bizonnyal különleges rekordot mondhat magáénak, hiszen nem sok művész mondhatja el magáról, hogy két alkalommal is személyesen találkozott a pápával, ráadásul egyik alkalommal I. Ferenc, másik alkalommal XIV. Leó fogadta hivatalos pápai audencián.

– Még ősszel fogalmazódott meg bennem a szándék, hogy a 2025. májusában megválasztott XIV. Leó pápa tiszteletére megfestem a két világtörténelmi személyiség Nagy Szent Leó pápa és Attila hun király híres, 452-ben történt mantovai találkozóját. Alaposan utána néztem a történelmi forrásoknak, római történetírók feljegyzéseinek, valamint Kálti Márk Képes Krónikájának és Kézai Simon Magyar Krónikájának az ide vonatkozó utalásait is alaposan áttanulmányoztam. Az emlékezetes találkozó eredményeképpen, a hun királyt meggyőzve I. Nagy Szent Leó pápa visszafordította a hun hadakat. Arról, hogy mi hangzott el az emlékezetes négyszemközti párbeszéden, és mivel vette rá Róma püspöke Attilát a hun sereg visszavonulásra, az máig a világtörténelem egyik legnagyobb rejtélye. Tény, hogy Nagy Szent Leó pápa akkori csodálatos közbenjárása nem csak Rómát, hanem a nyugati kereszténységet is megmentette a biztos pusztulástól – mondta el lapunk érdeklődése nyomán Vollein Ferenc.
Mint megtudtuk, a találkozó, s egyben a festmény átadása január 28-án délelőtt történt a Szent Péter székesegyház VI. Pál termében mintegy hétezer főnyi közönség előtt. Az ifjú alkotó úgy fogalmazott, hogy ezt a kivételes eseményt eddigi művészeti pályafutása csúcspontjaként értékeli, hiszen a hivatalos pápai audencián nem csak saját magát. hanem a teljes magyarországi képzőművészetet és hazánkat is képviselte a világ szinte minden országából összesereglett tekintélyes létszámú publikum és a Vatikán legfőbb tisztségviselői előtt.

– Az átadott munkám két részre oszlik. Az alsón Nagy Szent Leó és Attila nagy vitája, valamint kíséretük néhány tagja látható, a felső szinten pedig Szent Péter és a hun táltosok harcát szemlélhetjük az égi szférában. A két világszint egymásra vonatkoztatásában létezik. A bal oldalon, középen a kereszttel a kezében Szent Leó pápát láthatjuk, felette Avienus, az egykori római konzul mutat a félelmetes hírű hun vezérre, alatta pedig egy térdelő római prefektus kéri Isten segítségét a találkozó sikeréhez, akinek alakjában magamat is megformáltam. A jobb oldalon, középen a másik főalak, felemelt kezű Attila hun király két hadvezérének a kíséretében készül a nagy szellemi vitára. A felső, égi szinten balról a kardjával Szent Péter vívja küzdelmét a jobb oldalon látható két hun sámánnal, tehát a két pogány főpappal. Annyiban változtattam az egyik vatikáni stanzán látható a Raffaello-féle monumentális freskónak a koncepcióján, miszerint a lényeg Szent Leó pápa és Attila hun király nagy találkozásán és lélektani küzdelmén alapul, valamint a két főszereplő nem lovon folytatja le a nagy szellemi összecsapását és vitáját, hanem gyalogosan, közvetlenül egymással szemben helyezkednek el – ismertette a festményen látható jelenet részleteit a huszonhét esztendős alkotó.

Hozzátette, hogy a világtörténelmi jelentőségű jelenet megörökítését a saját művészi eszközei és felfogása segítségével valósította meg a reneszánsz korstílus anatómiai pontosságának, valamint a szem, kéz, arc összjátékának az előtérbe helyezésével, és különösen ügyelt a statikus és a mozgalmas jelenetek egyensúlyára. Mint mondta, az, hogy egy magyar képzőművészt a pápa festményátadással egybekötött hivatalos audencián fogadjon, már önmagában is szenzációs művészettörténeti esemény. De az, hogy egy magyar alkotó két egymást követő Szentatyának is személyesen adhassa át a neki szánt munkáját, a magyar képzőművészet ezeréves történetében most fordult elő először. Ráadásul Raffaello monumentális, csodálatos freskója, a Vatikán kertjében lévő Leó és Isten ostora szobor és a Szent Péter székesegyházban lévő Nagy Szent Leó pápa sírja felett látható márvány dombormű mellett és után a festménye a negyedik műalkotás – egyben az első olajfestmény -, amely ebben a témakörben a Vatikáni Múzeum-és Képtár pápai gyűjteményébe került.