Az egykori bazaltbánya dolgozóira emlékeztek
Szijártó János – Emléktáblát avattak a Badacsonylábdi Partszépítő és Fürdőegyesület szervezésében a badacsonyi bazaltbánya tördemici közúzó üzemének egykori helyén hétfőn délután.
A helyszínen az egyesület elnöke, Nagy István köszöntötte a megjelenteket, majd szintén az egyesület képviseletében Szántai Attiláné idézett a badacsonytördemici bányászemlékmű húsz évvel ezelőtti avatásán elhangzott beszédből. A tomaji és tördemici bányászok nehéz sorsa, kemény, ám precíz munkája rajzolódott ki az érdeklődők számára a felolvasásból. Az emléktáblát két bányamérnök, Böhm Balázs és Kollár Zoltán leplezték le, Beke Zsolt esperes Isten áldását kérte rá, Nagy István pedig az egyesület, illetve az utókor koszorúját helyezte el alatta.
A folytatásban a résztvevők visszasétáltak a badacsonytördemici Faluházba, ahol a bányászokra, és védőszentjükre, Szent Borbálára emlékeztek Beke Zsolt esperes, majd dr. Rab Irén kultúrtörténész, a Badacsony-hegy Tájegységi Értéktár elnökének előadásával. A program Stockinger Sándor dokumentumfilmjével fejeződött be.
A Badacsony bányászata már a 19. század végén elkezdődött, amikor a Badacsonytomaj felőli oldalon, a település határáig lenyúló kőomlások anyagát hasznosították a helyiek. Aztán a Balaton északi partján meginduló vasútépítés jelentős kőigénye gyorsította fel a kitermelést az 1910-es évektől kezdődően. 1919-ben a termelés növelése érdekében a hegy északkeleti oldalán is bányát nyitottak és a robbantási technológiát is fejlesztették. A 20-as években aztán az egyre erősebbé váló balatoni turizmus nem igazán fért össze a bányászattal, ezért az idelátogató turisták felemelték szavukat a tájat csúfító bányászat ellen, köztük 1927-ben Herczeg Ferenc is. Az író szívén viselte a település és a Badacsony sorsát, részt vett a helyi közügyekben, aktív tagja volt a ma is működő Badacsonylábdi Partszépítő és Fürdőegyesületnek. Harcolt a badacsonyi bazaltbányászat megszüntetéséért, a bazaltorgonák megmentéséért, s az, hogy a hegy mai állapotában látható, minden bizonnyal neki is köszönhető. Kétségtelen, hogy a helyi bányászok és családjaik nem támogatták a megélhetésüket biztosító bányászat leállítását, ám a táj megóvása magasabb érdekeket szolgált. Ettől független minden tisztelet megjár a bányászoknak, akiknek köszönhetően utak épülhettek, vasút létesült az északi parton és még sok más olyan beruházás, ami a kitermelt kő nélkül soha készülhetett volna el.
További képek itt