Lélekablak – A szabadság ára

„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem, és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”

Márai Sándor – eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik – kassai születésű magyar író, költő, újságíró szívbe markoló sorai is elhangzottak a Kisfaludy Sándor Művelődési Központban Rékasi Károly önálló estjén. A keddi előadáson a Káló Flórián-díjas színművész Márai Sándor (1900-1989) írói munkásságából, tragikus fordulatokban sem szűkölködő életéből villantott fel olyan részleteket, pillanatokat, amelyek bizonyos szempontból a teljes életművet keretbe foglalták, a huszadik század politikai fordulataival, a magyarságot ért sorscsapásokkal együtt. A produkció elsősorban a két világháború közötti szakmai és közönségsikert jelentő bő évtizedet drámai erővel lezáró 1948 utáni időszakot, a magyar olvasóktól, s főleg a magyar történelemtől, kultúrától, nyelvtől kényszerűen elszakított alkotóember gyötrelmes belső vívódásait helyezte középpontba. Márai egykor papírra vetett gondolatait Rékasi Károly hitelesen, egyes szituációkban elementáris erővel adta át, amit az est végén felharsanó és percekig zúgó vastaps is igazolt. Talán érdekes, ám nem meglepő, hogy a nagyformátumú ember több évtizedes írói-lelkiismereti küzdelmének leképeződését bemutató színpadi játékban olyan megállapítások is elhangzottak, amelyek akár napjainkban is érvényesek lehetnek. A darabot Márai Sándor írásainak felhasználásával Koltay Gábor szerkesztette, zenei szerkesztő Tóth Zoltán hangmérnök, produkciós menedzser Orosz Dániel.

Képek, szöveg: Szijártó János