Nyugat-Balatoni Magazin

Szijártó János újságíró honlapja

Már keresik az eleséget a kis énekes madarak

SZIJÁRTÓ JÁNOS Egyre hidegebbek és hosszabbak az éjszakák, a kis énekes madarak pedig már korán reggeltől kezdve keresik a táplálékot az emberhez közeli helyeken, udvarokban, parkokban.

Vörösbegy táplálékot keres Fotó: Szijártó János

Pócsi Béla, ismert tapolcai díszmadártenyésztő szerint a kis madarak tudják, hogy számíthatnak ránk, amit később, a hideg évszak elmúltával meghálálnak. A téli madáretetés talán legfontosabb alaptétele, hogy ha elkezdjük, akkor nem szabad a meleg időjárás beállta előtt abbahagyni, mert ez a madár életébe is kerülhet. A vadon élő madarak etetése, az első fagyoktól, novembertől akár március végéig is eltarthat hazánkban – mondta Pócsi Béla.

Őszapó Fotó: Szijártó János

– A nappal elfogyasztott eleség, a kistestű madarak, például cinegék esetében arra elég csupán, hogy egy hideg éjszakát átvészeljenek. Ha reggel csak üres etetőt találnak, a következő fagyos éjszakát már nem élik túl. Az áttelelő madaraknak, cinegének, stiglicnek, vagy más néven tengelicnek, fekete- és fenyőrigónak, vörösbegynek, csúszkának, meggyvágónak, zöldikének, a házi – és mezei verébnek, fenyő pintynek, citromsármánynak, ökörszemnek változatos eleségre és vízre is szükségük van. Nem elég, ha az etetőbe csupán napraforgót teszünk, az önmagában csak néhány madárfaj igényeit elégíti ki. Lényeges, hogy ne csak az etetőben, hanem a talajon is találjanak élelmet, mivel számos faj nem száll az etetőbe, szívesebben csipeget a földre elhelyezett lapos etetőből, vagy a talajról. Ott érzi magát biztonságban. Jó tudni, hogy a feketerigó és északról érkező társai, például a süvöltő, a csonttollú nem eszik meg a fekete napraforgót, de a kölest és a búzát sem. Ők lágyevők, nekik puha táplálék kell, például kockára vágott gyümölcsdarabok, bármilyen bogyós gyümölcs, de a főtt, a zsírmentes zöldségfélék, a főtt tojás, a reszelt sajt, a mazsola, vagy akár a gyári lágy eledel is jó lehet számukra.

Széncinege Fotó: Szijártó János

A magevők kapcsán Pócsi Béla arról is szólt, hogy a fekete napraforgómag és a köles mellett adhatunk a kis madaraknak mákot, darált gabona magvakat, fénymagot, repcét, muhart, lenmagot, vagy karácsonyi bejgliből megmaradt diótörmeléket. A lisztkukacot is sok madár szereti, mert az természetes táplálék. Az olvasztott faggyúba vagy zsiradékba kevert napraforgó, dió, mogyoró, kendermag, formába öntve majd kihűtve energiadús táplálék, de ezt mindenképpen macskabiztos helyre kell helyezni. A tapolcai díszmadártenyésztő külön kiemelte, hogy a téli madáretetés nem felesleges pénzpazarlás, hanem nagyon is fontos tevékenység, hiszen a fagyok idején madarak százezreinek életét menthetjük meg. Télen, néhány hónapig mi etetjük őket, aztán tavasztól őszig a körülöttünk lévő rovarok ritkításával és énekükkel hálálják meg a gondoskodást.

Tengelic, vagy stiglic Fotó: Szijártó János

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) például alapvetésként rögzíti, hogy a jó etető ismérve a változatosan felkínált, sokféle eleség, amit több faj is látogat, amelyek táplálkozás közben asztal közösségként akaratlanul is segítik egymást. A legjelentősebb eleségcsoportot a napraforgó és az apró magvak keveréke alkotja, amit többféleképpen fogyasztanak a madarak. A veréb, a meggyvágó, a zöldike, a pinty hántolja, a cinege, a csuszka, a harkály pedig kopácsolva feltöri. A napraforgót a balkáni gerle, a fekete rigó, az apró szemű magokat a cinege, a vörösbegy, az ökörszem, az erdei szürkebegy, a barátposzáta és a házi rozsdafarkú egészben lenyeli. A hántoláshoz a veréb-, a pinty- és a sármányfélék erős, kúpos, erre a célra specializálódott csőrére van szükség. Ezeknél a fajoknál jellemző, hogy csapatosan telepednek be az etető közepébe és ott úgy táplálkoznak, hogy csőrükből a maghéj mellett apró magbél darabkák is kihullanak, amelyek könnyen felcsipegethető élelemforgácsokként élelmet jelentenek a maghántolásra, magtörésre alkalmatlan csőrű, kistestű fajok számára. A cinegék és harkályok rovarfogó csőre maghántolásra nem alkalmas, arra viszont megfelelő, hogy az ujjaikkal egy ághoz szorított napraforgómag héját kopácsolva feltörjék. Eközben ismét csak rengeteg magbéldarab hullik le és ezáltal újabb táplálékbázis képződik a talajról szedegető fajok számára.

Nagy fakopáncs Fotó: Szijártó János