Nyugat-Balatoni Magazin

Szijártó János újságíró honlapja

Új film készül Kapolcson az értékmentés jegyében

Szijártó János

Kapolcs – A település szellemi, épített és környezeti értékeinek rendszerezését a Kapolcsi Helyi Értéktár végzi immár évek óta, Márta István zeneszerző, a Művészetek Völgye alapítója vezetésével. Tőle tudtuk meg, hogy több száz régi kapolcsi fénykép felhasználással úgynevezett „fotó-film” az értékmentés jegyében.

Márta István: Szeretnénk az utókor számára olyan értéket hagyni, amely nem engedi a feledés homályába veszni a régmúltat, és persze jelenünket sem, ami idővel, remélhetőleg szintén a kapolcsi történelem, a helytörténet részét képezi majd Képek: Szijártó János

Minapi találkozásunk alkalmával úgy fogalmazott, Kapolcs, a kistelepülések viszonylatában értékek sokaságával rendelkezik, amellyel összefüggésben bőven akad feladatuk. De konkrétan milyen teendőkről, munkáról van szó és mi is értéktár jelentése, jelentősége? Számos kérdésre kerestünk választ, s ebben Márta István volt segítségünkre, már csak azért is, mivel az 1989-ben általa alapított Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet működteti, koordinálja a Kapolcsi Helyi Értéktárat is.

– Az értékeket észre kell venni, s azok felfedezése, meghatározása után dokumentálni, majd gondoskodni megőrzésükről. Ezzel együtt adott esetben javaslatot teszünk a folytatást illetően, legyen szó turizmusról vagy éppen kultúráról. A dokumentálás kapcsán megjegyzem, a Művészetek Völgye nemcsak a helyi, de a megyei értéktárban is szerepel. Több más mellett Kapolcs értékei közé tartoznak az Eger-patak mentén lévő vízimalmok, de idesorolandó a Falumalom Múzeum és a 18. századi Kovácsműhely és Lakószoba Múzeum, szellemi értékként pedig Szabóné Szokoli Éva költőnő munkássága és Szurdi Éva hídszobrai is – hangsúlyozta Márta István.

Érdekesség, hogy az 1989-ben Márta István által alapított Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet eredeti célja a környezetvédelem volt. Ugyanis amikor a zeneszerző Kapolcson vásárolt egy romos házat, azzal szembesült, hogy a patakból eltűnt a víz. Érdeklődni kezdett, s megtudta, hogy két faluval feljebb halivadék nevelő tavat telepítettek, szabálytalanul. A nyár közepén elzárták a vizet, ami Márta Istvánt annyira felháborította, hogy felkereste az akkori vízügyi szakaszmérnökség igazgatóját. – Nincs víz a mederben, mondtam neki, erre ő azt kérdezte, hogy ki vagyok én. Azt válaszoltam, hogy egyszerű kapolcsi állampolgár. Ez neki kevés volt. Így jött az egyesületet alapításának ötlete, hogy a helyiekkel karöltve – immár jogi személyként – erősebben tudjuk képviselni érdekeinket. A névválasztás kapcsán már akkor éreztem, hogy a természetvédelem mellé kell még valami, s mi lehetett volna más, mint a kultúra. Zeneszerzőként és a Nemzeti Színház zenei vezetőjeként nem is gondolhattam másra. Aztán az egyesület tagjai olyan aktívak voltak, hogy megszületett a Kapolcsi Művészeti Napok ötlete, amelyet 1989-ben első ízben meg is rendeztünk. Így indult, s bár nem terveztünk folytatást, a falu akarata tovább lendítette az összművészeti programot. 1995-re már a környező települések is csatlakoztak, s ekkor találtam ki a Művészetek Völgye elnevezést. Az Egylet tevékenysége az összefogásra, a toleranciára épül. A hagyományok, értékek őrzésére és megújítására törekedtünk és törekszünk a jövőben is. A legfontosabb cél a helyi emberekkel, önkormányzatokkal, intézményekkel, szervezetekkel, egyházakkal való közös gondolkodás, tervezés és a néha lehetetlen álmok gyakorlati megvalósítása. Ezek közül a „völgyfesztivál” csak egy, hisz mind az emberi, táji értékek megmutatása, mind a gazdasági élet fejlesztésének segítsége, de különböző karitatív akciók létrehozása is célja volt, és ma is célja szervezetünknek – fogalmazott az egyesület alapítója, aki két újabb projektre is felhívta a figyelmet.

Új fejezetként említhető az Egylet által létrehozott Kézművesek Völgye projektet, ami azt jelenti, hogy a helyben még élő kézművességet segítve, egyfajta kézműves regionális központ alakuljon ki Kapolcson. Szerveznek kézműves foglalkozásokat, családi napokat helyi nemezelő, keramikus, fafaragó, vesszőfonó közreműködésével, útmutatásával. A Falumalom rekonstrukciója a valahai molnárok munkáját és a működést is meg be tudja mutatni az érdeklődőknek. Természetesen látványőrlések is szerepelnek a tervekben, így azt nagyon szeretnék, ha egy helybeli kitanulná a mesterséget. A régebben felújított kovácsműhelyünkben is tervezünk bemutatókat. A másik nagy projektünk a 9 és 16 év közötti gyerekeknek, családoknak szól, és Kapolcska Program néven vált ismertté az öt évvel ezelőtti elindítása óta. Tehetségkutató- és fejlesztő programról van szó, ami egy nyolc napos összművészeti tábor és egy három napos kisfesztivál évenkénti megrendezését tartalmazza.

– Korunk technikai fejlettségének köszönhetően a természeti és épített környezet megóvása mellett ma úgy is menthetünk értéket az utókornak, hogy „szorgalmasan” digitalizálunk. A papíron lévő képek, könyvek, kiadványok tartalmát mágneslemezre rögzítjük, illetve film formájában tesszük közkinccsé. Vannak az értéktárról saját filmjeink, s most arra gondoltunk, hogy készítenénk régi fotók alapján egy olyan lírai dokumentumfilmet, amely a valahai fotók felhasználásával mutatná be az egykori kapolcsi életet. A mezőgazdaság, az ipar, a céhek, családok, az ünnepek, a tájak, utcák, utcarészletek, képes levelezőlapok kerülnének a filmre, de úgy, hogy a régi fotók mellé mai felvételeket is társítunk. A Falumalomról, mint kiemelkedő turisztikai és kulturális műemlékről külön filmet forgatunk majd. Hatalmas munka mindez, de szeretnénk az utókor számára olyan értéket hagyni, amely nem engedi a feledés homályába veszni a régmúltat, és persze jelenünket sem, ami idővel – remélhetőleg – szintén a kapolcsi történelem, a helytörténet részét képezi majd – mondta végül Márta István.

További képek ITT