Soha nem feledhetjük kivégzett tábornokainkat!

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):
- Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes)
- Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok
- Kiss Ernő, tábornok
- Schweidel József, tábornok,
Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):
- Lovag Pöltenberg Ernő, tábornok
- Török Ignác, tábornok
- Láhner György, tábornok
- Knezich Károly, tábornok
- Nagysándor József, tábornok
- Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok
- Aulich Lajos, tábornok
- Damjanich János, tábornok
- Gróf Vécsey Károly, tábornok.
Október hatodika mindig megvisel. Szimbolikus nap ez sokunknak, amely vastag fekete betűkkel jelenik meg lelkünkben. Alatta vörösen izzik a mély fájdalom, hiszen felfoghatatlan, amit és ahogyan velünk tettek 1849-ben. Nem igaz, hogy az idő minden sebet begyógyít. Népünk szabadságvágyának eltiprása, a véres megtorlás ennyi év után is fájó minden nemzetért felelősen gondolkodó honfitársunknak. Knézich Károly azt mondta kivégzése előtt: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. A bosszút Európa végignézte, ahogy később a trianoni országcsonkítást és az 1956-os forradalom vérbefojtását. Ma demokráciából oktatnak ki minket európai „jótevőink”.
Hozzátartozóiktól, leszármazottaiktól, Magyarországtól kért-e bocsánatot valaha is valaki a fejlett Európából? A keresztény Európa és különösen az osztrákok valaha is tettek egy gesztust felénk az 1849-ben tomboló gyilkos bosszú miatt? Sajnos úgy tűnik a magyarba mindig bele lehet rúgni…

Wikipédia nyomán: A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait. … 1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát – őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni[8] – és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.
Illusztráció, szöveg: Szijártó János