Országzászlót avattak Badacsonytördemicen június 4-én
Méltó módon emlékeztek a száz évvel ezelőtti országcsonkításra, valamint az 1938-as emlékmű és országzászló avatásra Badacsonytördicen június negyedikén délelőtt.
Szabó Csaba, a Tördemic Néptáncegyüttes vezetője magyar népdallal nyitotta a rendezvényt a szépen rendbe hozott, impozáns első világháborús emlékműnél, majd a Faluház vezetője, Szántai Tünde szavalta el Juhász Gyula Trianon című versét.
Horváth Zoltán az 1938-as előzményekkel indította beszédét, ugyanis akkor avatták fel az első világháborús hősök emlékművét és az országzászlót Nemestördemicen. A polgármester felolvasta az 1938. július 10-én megjelent „Zalamegyei Ujság” tudósítását, amely beszámolt a valamikor római katolikus iskola udvarán történt jeles eseményről. Sajnos a szocializmus idején az emlékművet megcsonkították, az országzászlót eltüntették. A rendszerváltozás után szerencsére előkerültek a hiányzó darabok, s hála az előző polgármesternek, Vollmuth Péternek, végül az emlékművet eredeti formájába állították vissza. Vélhetően az az információ azonban nem jutott el hozzá, hogy itt egy országzászló is volt egykor, így ez a feladat ránk hárult. Felvettük a kapcsolatot a Magyar Nemzeti Összetartozás Bizottságával, hogy támogassanak minket annak érdekében, hogy a településen ismét loboghasson az országzászló – fogalmazott a polgármester, s egyben köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a terv megvalósításához.
Hangodi László történész, a Tapolcai Múzeum főmuzeológusa az 1920-as békediktátum létrejötte kapcsán idézett gróf Apponyi Albert másfél órás párizsi beszédéből, illetve szólt az ennek hatására megnyilvánuló brit és az olasz támogatásról, amely végül sajnos nem volt elegendő ahhoz, hogy az ország területi egysége megmaradhasson. A szerződést már előre megírták és főként francia nyomásra, nem kívántak változtatni rajta. A mai nap arról szól, tette hozzá, hogy emlékezzünk a régi hazánkra, a Horvátország nélküli 282 ezer négyzetkilométernyi anyaország területére és a 93 ezer négyzetkilométerre csökkent Trianon utáni Magyarországra. Hangodi László azt külön aláhúzta, hogy június 4. egyben a nemzeti összetartozás napja is, amelynek jelentősége több más mellett abban is áll, hogy ne csak emlékezzünk, hanem emlékeztessünk is.
A folytatásban Szakács Péter plébános áldotta meg az emlékművet és az országzászlót, a Magyar Katolikus Püspöki Kar által száz évvel ezelőtt kiadott imádság felolvasásával, zászlófelvonással, majd a koszorúk elhelyezésével zárult a megemlékezés.
