Elhunyt Reindl Erzsébet gyémántdiplomás pedagógus, helytörténet kutató

Szijártó János

A télen beszéltem utoljára Erzsi nénivel, a nyugdíjazása után is aktív pedagógussal, helytörténet kutatóval. Fülemben cseng minden szava, amelyről egyszer majd részleteiben is beszámolok, ám most ebben a szomorú pillanatban csak annyit emelnék ki, hogy még betegen is a közösségért élt és dolgozott, s már mozgásában erősen korlátozva is csak a városért akart tenni, ahogy mindig. Senki senki nem fogja betölteni azt az űrt Tapolcán, amelyet ő hagyott maga mögött. Életműve örökké szolgálni fogja városát, térségét, akár méltó rá az utókor, akár nem. Önzetlen volt, aki mindig csak adott és adott.

Feleségemet a pedagógus pályán segítette, jól sikerült szakdolgozatához sok érdekességgel, fontos adattal járult hozzá. 1992. nyarán lakodalmunkból Erzsi néni volt az utolsó, aki távozott, mert a barátokat is haza szállította a sárga trabantján. Sajnos – ilyen az élet – szemtanúja voltam annak is, amikor pár éve a Bárdos iskola előtt megbotlott és combnyaktörést szenvedett. Én ugrottam ki az autóból, s próbáltam felsegíteni. Akkor már sejthető volt, hogy többé nem látom rendezvényeken fényképezni. Persze telefonon jó néhányszor beszéltünk még, többek között – amint lehetősége nyílt rá -köszönte a segítséget, aztán a könyvemet is, amelyből küldtem neki. Természetesen ő is szerepelt benne.

A megyei napilap munkatársaként gyakran találkoztam vele, hiszen tapolcai eseményeken szinte mindig fotózott, másrészt helytörténet kutatóként állandóan volt a tarsolyában néhány érdekesség. Tapolcán és a környéken nehéz elképzelni olyan kulturális rendezvényt, ahol ne jelent volna meg fényképezőgéppel a kezében. De a város és térsége helytörténetével kapcsolatban sem igazán lehetett olyan kérdést feltenni a nyugalmazott tanárnőnek, amelyre ne tudta volna a választ. Diákok sokaságának tette érdekessé, izgalmassá a honismereti munkát, számos szakdolgozat elkészítéséhez nyújtott fontos szakmai segítséget. Erzsi néni élete végéig is fáradhatatlanul dolgozott, gyűjtötte, rendszerezte a jelen, kutatta a múlt eseményeit. És gondolkodott. Nem dőlt be semmilyen politikai célú, indíttatású népszerű lózungnak, divathullámnak, ő az állandóságot, az értelmet képviselte. Amely manapság sajnos sok helyen egyre szűkebb mozgásteret kap.

Számtalanszor beszélgettünk, egy alkalommal (egészen pontosan 2012-ben), amikor mindennapjairól, munkájáról, motivációjáról kérdeztem, válasz helyett egy vaskos borítékot tett az asztalra. Nem vagyok én olyan érdekes személy, mondta, majd arra kért, hogy inkább nézzem át az összegyűjtött dokumentumokat, leveleket. – Azokból kiderül sok minden, de főként az, hogy mások hogyan vélekedtek rólam – tette hozzá.
Mindjárt a kezembe akadt egy tíz évvel ezelőtti ajánlás, amely arról szól, hogy a Török János Népfőiskola keretein belül dolgozó nyugdíjas tanítónő, helytörténész fotógyűjteményét szeretnék CD-re menteni, amely aztán a városi helytörténeti gyűjteményt gazdagítaná. Aztán szakdolgozatok elkészítésében nyújtott segítség, forrásanyaggal, tapasztalattal, későbbi kutatóorvosok, olimpikonok, újságírók, történészek, matematikusok számára. „Sok szóbeli információt kaptam a Tapolcán élő nyugdíjas, idős pedagógusoktól, ezek közül is kiemelkedő Reindl Erzsébet honismereti kutatásokkal foglalkozó nyugdíjas pedagógus.” – olvasható az egyik lapon. Egy másikban a Balaton-felvidéki néprajzi gyűjtés kapcsán említik a nevét, de a személyéhez kapcsolható honismereti táborok is megjelennek. A tapolcai Bárdos iskolában ugyanis 1994-től kezdve hosszú éveke át szervezte, vezette a tábort minden nyáron. A 8-10 napos táborokban általában 40-45 tanuló és néhány felnőtt, többnyire pedagógus (köztük feleségem) vett részt. A lakók megismerkedhettek Tapolca és környéke természeti kincseivel, történelmi eseményeivel, népszokásaival. Keszler József, a Bárdos iskola akkori igazgatója írta 2002-ben egy pályázati ajánlásban, hogy a tábor tevékenységét, működési feltételeit a kezdetektől fogva segítik, mert olyan értékteremtő, értékmegőrző, hagyományteremtő és hagyományápoló tevékenységet folytat, ami szorosan kapcsolódik az iskola pedagógiai programjához. „A tábor vezetője személyes kisugárzásával olyan személyiségeket nevelt, indított útjára, aki lakóhelyük és környéke történelmének kutatásában megyeszerte, de országosan is ismertek (Hangodi László, Cseh Balázs).” A tábor egyébként 2004-ig működött.

– Ez a munka éltet, meg az, hogy képes vagyok emléket állítani másoknak, mások munkájának – hangsúlyozta, amikor az írásokat végigolvastam. Majd megtudtam még tőle, hogy a városi múzeum külső munkatársaként a gyűjteményeket adatokkal, fényképekkel és más dokumentumokkal gyarapítja. Javaslatára és szervezőmunkája révén immár a városi ünnepi megemlékezések sorába emelkedett a doni áttörés emléknapja.

Reindl Erzsébet 1937-ben született Tapolcán. Alsófokú tanulmányait a Páli Szent Vince rendi Irgalmas Nővérek Tapolcai Intézetében, majd annak jogutódjában, a Tapolcai római katolikus Általános Leányiskolában végezte. A veszprémi Állami Tanítóképző Intézetbe felvételizett, ahol 1957-ben kapott tanítói oklevelet. Tanított Lesecetomajon, Zalahalápon, Sáskán,1963-tól Tapolcán. Tíz éven át mint gyógypedagógus nevelő, majd alsótagozatos tanítóként, illetve napközis nevelőként. 1973-tól 1994-es nyugdíjba vonulásáig iskolájában honismereti szakkört vezetett. Évtizedeken át vezetőségi tagja volt a Veszprém megyei Honismereti Munkabizottságnak, a későbbi megyei honismereti egyesületnek. Javaslattevője, szervezője volt annak, hogy a legendás emlékű Gyulaffy László csobánci várkapitánynak szobra áll ma Gyulafirátóton és Gyulakeszin. A Török János népfőiskola egyik alapítója, vezetője, könyvek, kiadványok, cikkek, tanulmányok, fotók ismert szerzője.

2013. novemberében Lasztovicza Jenő, a megyei önkormányzat közgyűlésének elnöke Pro Comitatu megyei díjat adományozott a nemzeti ünnep alkalmából Veszprém megye kulturális életének fejlődése, hírnevének gyarapítása érdekében kifejtett példaértékű, magas színvonalú szakmai, helytörténeti kutatói tevékenysége elismeréseként. Amint akkor elhangzott, Reindl Erzsébet a múlt értékeinek felkutatása, Tapolca és térsége hagyományinak megőrzése, azok megismertetése és terjesztése terén fejtett ki jelentős tevékenységet. Már ifjú tanítóként honismereti szakkört vezetett, pályázatokat írt és valósított meg, hogy diákjai a lehető legszélesebb körben ismerhessék meg helytörténeti értékeinket. Szemléltető anyagait más iskolákban, szaklapokban példaként tették közzé. Helytörténet kutatóként tagja volt annak a honismereti munkacsoportnak, melynek köszönhetően a Tihanyi-félsziget után a Szent György-hegy is tájvédelmi körzetté vált. Tapolcán iskolai munkaközösséget vezetett, honismereti diáktáborokat szervezett, rész vett az önkormányzat kulturális bizottságának munkájában, és huszonöt éven át irányította a Kertbarát Kört.
A Veszprém Megyei Honismereti Egyesület alapítójaként hosszú ideig az elnökség tagjaként is munkálkodott.
Nevéhez fűződik a Török János Népfőiskola megalapítása, működtetése, a tapolcai aprónyomtatvány kiadványsorozat írása, szerkesztése. Folyamatosan gyarapította a helyi iskolamúzeum anyagát. Számos kiállítást rendezett saját készítésű fotóiból, amelyek nagy értéket képviselnek a helytörténeti gyűjtemény és a Veszprém Megyei Levéltár számára.

2014. márciusában mutatták be Reindl Erzsébet Ismerőim és ismerőseim című könyvét a Wass Albert Könyvtárban. A könyv első felében írásokkal, tanulmányokkal találkozhat főként az olvasó, a második részben pedig tapolcai életrajzok, könyvtári aprónyomtatványok láthatók. A kötet előszavában Császár László azt írja, Tapolca szerencsés város, mert története során mindig voltak olyanok, akik akár itt szültettek, vagy akár munkájuk, családi kapcsolataik révén kerültek ide, olyan lokálpatriótákká váltak, hogy jelet hagytak maguk után. „S jelet hagyott Reindl Erzsébet is. Sokan tudjuk, mennyi mindent köszönhet neki a város…”

A könyvbemutató további részében Hangodi László beszélgetett a mű szerzőjével a kötetről, jelenről és jövőről.

2016. márciusában díszpolgári címet vehetett át Tapolcán Reindl Erzsébet nyugdíjas tanító, a Török János Népfőiskola vezetője, több évtizedes, szülőföldjéért és közvetlen lakókörnyezetéért kifejtett kitartó értékteremtő, és értékmegőrző munkája elismeréséül.

2016-ban az 1956-os eseményekre való emlékezés jegyében november 4-én emléktáblát avattak a Tapolcai Járási Földhivatal épületénél. Az ünnepségen Dobó Zoltán polgármester az emléktábla létrehozásában közreműködő, s elévülhetetlen érdemeket szerző Reindl Erzsébetnek oklevéllel, virággal mondott köszönetet.

Meg kell említenem, hogy még egy ilyen terjedelmes írás sem elég ahhoz, hogy bemutasson egy olyan gazdag életművet, amelyet Erzsi néni hagyott hátra. Mindig dolgozott, élete utolsó pillanatáig. Örülök, hogy ismerhettem, s annak is, hogy azon kevesek közé tartozott, akivel még a korkülönbség ellenére is sok dologban hasonlóan gondolkodtunk, s így lehetett vele őszintén beszélgetni. Hiányozni fog…