Napjaink (el)várásai

Várni. Valakire, barátra, kedvesre, ismerősre, ismeretlenre. Hétvégére, ünnepre, találkozóra, válaszra, hírre, műsorra. Buszra, vonatra, utazásra, nyaralásra, kezdésre, vagy befejezésre, fizetésre. Várakozni a rendelőben, a hivatalban, a bankban, a postán, a fodrásznál. Autóban ülve várni az előttünk álló járműre, vagy a zebrán lassan átbicegő idős emberre, figyelmetlen gyerekre, a zöld lámpára. Sorban állva a boltban, a mozi, a színház jegypénztáránál, a húsos pultnál. Várni
türelmesen, méltósággal. Na, ez az, ami a ma emberénél már nem működik. Minden most kell, azonnal, a zajos derékhad átgázol bármin, bárkin, még saját magán is. Sok minden elveszett napjainkra, lenne mit újratanulni.