Next Page
Szijártó János: Pillantás a vízre a szigligeti mólóról
Aki úgy érzi, hogy sikerült szép, közlésre alkalmas képet készítenie, küldje el e-mailban az esemenyter@gmail.com címre!
A beküldendő fotó kapcsán nincs különösebb feltétel, csak annyi, hogy életterünk szépsége köszönjön vissza róla. Egy címről csak egy képet küldjenek, rövid címmel, a szerző nevével ellátva. A legjobbak közül kerül ki mindig “A nap képe”.
Kutatás az elégedettség eddig rejtve maradt összefüggéseiről
„Bátraké a szerencse” – tartja a régi közmondás. Egy friss, a bőséges élettapasztalattal rendelkező idősebb generáció körében végzett kutatás ezt messzemenően alátámasztotta: körükben sokkal elégedettebbek azok, akik életük során merészen belevágtak elképzeléseik megvalósításába. Az életünkben kulcsszerepet játszó bátorság hatása tanulság minden generáció számára.
A “bátor élet=boldog időskor” a 90 éves Vitéz Molnár József esetében biztosan igaz Illusztráció: szj.
Karriert vagy munkahelyet váltani, saját vállalkozásba kezdeni, vagy épp megszólítani valakit, aki régóta tetszik nekünk… Legyen szó nagyra törő tervekről, rövidtávú célok megvalósításáról vagy személyes vágyakról, egy dolog valamennyiben közös: vérmérséklettől függően kinek több, kinek kevesebb bátorságot kell gyűjtenie. De a mértéke valójában mindegy is, a megléte viszont jó eséllyel egész életünkre hatással lesz, derült ki a Groupama Biztosító kutatásából.
Önbizalom, optimizmus, felkészültség: a boldoguláshoz a pénznél is fontosabb
Azok a 70 év felettiek, akik úgy érzik, életük során belevágtak céljaik megvalósításába, ma az élet majd valamennyi területén elégedettebbek a helyzetükkel, mint egykoron bátortalan kortársaik: jelenlegi hangulatukat és boldogságukat, életkedvüket és fizikai aktivitásukat valamennyien jobbnak ítélik meg annál, mint ami szerintük kortársaikra jellemző. Saját bevallásuk szerint döntéseiket három dolog segítette. Az önbizalmat a megkérdezettek közel háromnegyede jelölte meg, mint bátorságuk forrását, ezt követi az optimizmus és felkészültség.
Olyan külső tényezőkre, mint például a stabil anyagi háttér, mindössze a válaszadók 18 százaléka alapozta bevállalóságát. Egyébként a válaszokból az is kitűnik, hogy azok, akik életük során jobbára hagyták terveiket füstbe menni, ezt leginkább külső tényezőkkel indokolják: a biztonságot jelentő megtakarítás hiányát például kétszer annyian jelölték meg visszatartó tényezőként, mint a magukat megvalósítóként látók. Ugyanakkor az életük során kevésbé tettre készek többsége úgy látja, ma éppen, hogy anyagilag volnának jobb helyzetben, ha egykor megragadták volna a kínálkozó lehetőségeket.
Bátor élet=boldog időskor
A célok egykori megvalósítása, a lehetőségek megragadása ráadásul nem csak az anyagiakra hat, hanem a boldogságérzetre is: az elképzeléseik megvalósítását halogató idősek 40 százaléka úgy látja, ma nem csak anyagi helyzete lenne kedvezőbb, de boldogabb is lenne, ha egykor kitart azok mellett.
Ráadásul az eredményekből az is kitűnik, hogy az egyéni vágyak beteljesítését és az önmegvalósítást a családi, baráti szálak sem sínylették meg: az elképzeléseik mellett kitartók ugyanis ma az átlagosnál jobbnak ítélik meg gyermekeikkel, unokáikkal, valamint barátaikkal való kapcsolatukat is.
„Az évek során számos kutatást készítettünk, nem egyet éppen az idősebb korosztály tagjai körében.” – mondta el a kutatás kapcsán Bíró Szilvia, a Groupama Biztosító kommunikációs vezetője – „Ezek legtöbbje rávilágított az anyagi biztonság, valamint az időskori elégedettség közötti összefüggésre. Ezúttal arra kerestük a választ, hogy a sokat tapasztalt generáció tagjai miben látják jelenlegi elégedettség-érzetük legfőbb okát, ha visszatekintenek a mögöttük álló évtizedekre. A számunkra is meglepő eredmény egyértelműen azt mutatja, hogy a boldogságra leginkább az van hatással, hogy a kellő időben bátorságot tanúsítunk-e, és belevágunk-e vágyaink, ötleteink megvalósításába. Ráadásul még az sem számít igazán, hogy sikerrel járjunk, a lényeg, hogy belevágjunk! Ezek a kutatás legfontosabb tanulságai és üzenetei.”
Úgy tűnik tehát, hogy akire élete során az volt inkább jellemző, hogy elengedte álmait, ma ennek több hátrányával szembesül, mintha többnyire nekivágott volna azok megvalósításának. Bíró Szilvia úgy látja, különösen az anyagiak és a másokkal való kapcsolatok terén alakult volna jobban az életük saját megítélésük szerint, ha nem a bizonytalansággal, a kudarccal vagy általában véve az élet dolgaival kapcsolatos félelmeikre hallgatnak.
A felmérést az NRC 2019. október 7 és 13. között készítette. Az 500 fős válaszadói minta reprezentatív a 70 évesnél idősebb internetező célcsoportra nem, végzettség, lakóhelytípus és régió alapján.
Hatmillió szál cigarettát és további huszonegymillió szál előállításához elegendő dohányt talált a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) egy illegális budapesti cigarettagyárban. Az üzemben több tucat külföldi munkás élt és dolgozott bezárva, ők a raktárépületet sem hagyhatták el. A bűnszervezet irányítói előzetes letartóztatásban vannak.
Az elkövetői kört és az általuk több országban létrehozott és üzemeltetett illegális cigarettagyárakat és raktárakat az OLAF ügyindító jelzése és az EUROPOL által készített elemzések támogatásával sikerült azonosítani. A román és moldáv személyekből álló csoport illegális cigarettagyártáshoz szükséges alapanyagokat hozott be külföldről: gépeket, dohányt, füstszűrőt, cigarettapapírt, cigarettásdobozokat. Az alapanyagok egy részét Magyarországon raktározták és az illegális cigarettagyárban használták fel, egy részét pedig külföldre szállították.
A cigarettagyár egy budapesti ipartelepen lévő 1800 négyzetméteres bérelt raktárban működött. Az ingatlant a gyártáshoz teljesen átépítették, a csarnok falait belülről hangszigetelték, amiben porelszívó és szellőztetőberendezés is működött. Pozdorja- és téglafalakkal külön dohányvágó-, fermentáló-, töltő-, dobozoló- és csomagolóhelyiségeket alakítottak ki. Szintén a csarnokban építették ki a munkások lakrészét, akik az épületet el sem hagyhatták, munkáltatóik a csarnokot kívülről zárva tartották. Élelmezésükről az a két moldáv-román kettős állampolgár gondoskodott, akik a cigaretta-alapanyagot is szállították a gyártáshoz.
Az üzemben a NAV nyomozói egy működő és egy összeszerelés alatt álló cigarettagyártó gépsort, dohányvágó gépet, fermentálóberendezést, csomagológépet is találtak a gyártáshoz szükséges alapanyagok mellett. Az akció idején mintegy hatmillió szál, már legyártott cigaretta, valamint 35 tonna finomra vágott fogyasztási dohány volt a gyárban, ami további 21 millió szál cigi előállításához lett volna elegendő. A gyártás volumenét mutatja, hogy a helyszínen 300 kilogramm dohánypor volt, amiből egy kiló nagyjából 3 millió szál cigaretta legyártásával gyűlik össze.
A nyomozók felderítették a cigarettagyár utánpótlásraktárát is, ahol a külföldről behozott alapanyagokat tárolták. Innen összesen 14 kamionnyi áru került elő: 139 raklap cigisdobozokhoz használt karton, 76 raklap füstszűrő, 169 raklap cigarettapapír, 43 raklap fólia, 600 liter folyékony ragasztó, 30 raklap lefóliázott papírtekercs. A rengeteg kelléken és gyártóeszközön kívül cigarettapihentető gépet is használtak, ami az illegális gyártásra nem jellemző. A lefoglalt árumennyiség alapján a költségvetést ért kár csaknem egymilliárd forint, de a szakértői vélemények még nem véglegesek, elképzelhető, hogy ez az összeg magasabb lesz.
Az akcióban húsz külföldi munkást és a szervezet irányítóit is őrizetbe vették, utóbbiak letartóztatását a bíróság elrendelte. A NAV jövedéki termékre elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének megalapozott gyanúja miatt nyomoz.
Tavaly és idén Spanyolországban, Görögországban, Belgiumban, Olaszországban, Csehországban és Szlovákiában 6 illegális cigarettagyárban és a hozzájuk tartozó raktárakban összesen 72,8 millió szál hamisított, adózatlan cigarettát, 95,3 tonna vágott dohányt, valamint csaknem 50 kamionnyi cigarettagyártási alapanyagot (füstszűrőt, cigarettapapírt, csomagolóanyagot, ragasztót) foglaltak le a hatóságok. Ezekben az eljárásokban összesen 109 személyt fogtak el.
Veszprém Megyei Adó- és Vámigazgatóság
Egy kis csendre vágyom. Nyugalomra. Kevés havazásra karácsonykor, hogy a meleg szobából, az ablakon át nézhessem a lehulló hópelyheket, a fehéren csillogó, érintetlen takarót. Az úton, a fák lombján, a szomszéd ház tetején. Jó lenne csak úgy nézni a semmibe, míg a lelkünkben vadul cikázó gondolatok is megszelídülnek, s átadják a helyet a békének, az adventi várakozást beteljesítő karácsonynak. Amikor a szerencsések azokkal lehetnek, akiket a legjobban szeretnek, s nem a napi hajsza, hanem a boldog együttlét fenyőillata árad szét otthonukban. Azt kívánom kedves olvasóinknak, amit magamnak is. Csendet, nyugalmat, örömet és nagyon boldog karácsonyt!
Millió szentjánosbogárként világítottak a gyertyák apró lángjai mindenszentek alkalmával idén is. Sokan üzentünk halottainknak, hogy soha nem feledjük őket. S azt is, hogy tudjuk jól, a szeretet valóban erősebb a halálnál. A csendes gyertyagyújtás, az emlékezés ideje ráadásul még az élőket is
összehozhatja egy röpke pillanatra, az elveszített hozzátartozó, nagyszülő, szülő, testvér, gyermek, barát sírjánál. Néhány szó, egy ölelés, a találkozás öröme, ami a helyzet és helyszín okán keserédes ugyan, de mégis megnyugtató. Jó érzéssel tölti el az ember szívét, hogy vagyunk még itt is, ezen az oldalon, s tudunk egymásnak örülni, ha csak pár percre is. Mert sokakkal csak ilyenkor találkozunk.
Október hatodika mindig megvisel. Szimbolikus nap ez sokunknak, amely vastag fekete betűkkel jelenik meg lelkünkben. Alatta vörösen izzik a mély fájdalom, hiszen felfoghatatlan, amit és ahogyan velünk tettek 1849-ben. Nem igaz, hogy az idő minden sebet begyógyít. Népünk szabadságvágyának eltiprása, a véres megtorlás ennyi év után is fájó minden nemzetért felelősen gondolkodó honfitársunknak. Knézich Károly azt mondta kivégzése előtt: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. A bosszút Európa végignézte, ahogy később a trianoni országcsonkítást és az 1956-os forradalom vérbefojtását. Ma demokráciából oktatnak
ki minket európai „jótevőink”.
„Bunkó vagyok, talpas a tenyerem, a tálból a szendvicset előre kieszem, bunkó vagyok, de jól áll nekem, hangosan röhögök, kivörösödik a fejem!” – énekli Laár András egyik igazán szórakoztató produkciójában. És valóban jól rátapintott, nap, mint nap találkozunk a bunkóság különböző megnyilvánulásaival, annak ezernyi árnyalatával. Elég, ha az utakon történő viselkedést, a parkolást, a vásárlást, a közösségi terek, helyek élményeit számba vesszük. Tény, hogy a bunkó
nem stresszel, nincsenek önértékelési problémái, a másokhoz való kapcsolatai sem okoznak gondot, hiszen ezen nem is gondolkodik. Lazán beledobja és ott is hagyja a taknyos zsebkendőt a bevásárló kocsiban, az utána jövőknek. Mert bunkónak lenni jó!
Ismét bebizonyosodott, hogy mennyire sérülékeny, törékeny világban élünk, a természet erőihez képest. Egészen közelről tapasztaltam meg a vasárnap esti vihart, az orkán erejű szél félelmetes pusztítását, és a vele érkező jégesőt. Szinte vízszintesen feküdtek a fák, volt, amelyik úgy is maradt. Több kettétört (vagy darabokra), aztán udvarra, utcára, vezetékre, épületre, autóra zuhant, ahova
„játszi” könnyedséggel repítette a félelmetes, nem emberi léptékű erő. Szakadtak a légvezetékek,
az áramellátás hamar megszűnt, tévé, villany, hűtőszekrény értelmetlen eszközzé vált. Egy rövid időre érezhettük kicsinységünket, azt, hogy valójában csak egy porszem vagyunk ebben a világban.
Félelmetes, amikor a virtuális világ átnyúl a valóságba. Amikor a monitor mögül „jóakarók”, önjelölt „szellemi vezetők”, „mentorok” adnak tanácsot, ötletet, utasítást arra, hogy követője mit tegyen, vagy mit ne. Online játékok szippantottak be számos fiatal életet, de a szekta jellegű internetes csoportok még durvábbak, és irányítóik sajnos már a gyilkosságtól sem riadnak vissza. A napokban több ismert hírportál is foglalkozott az egyik ilyen keletről indult „játékkal”, ahol szinteket lehet (kell) lépni, a mentor parancsai alapján, majd végül öngyilkosságot elkövetni. 130-ra becsülik az áldozatok számát, akik öngyilkosok lettek, vagy hozzásegítették őket. Végleg átszakadt a fal virtuális és való lét között.
Amikor az ember benne van, részese és része, akkor még nem érzi jelentőségét, súlyát. Legalábbis nem úgy ítéli meg mértékét, mint az indokolt lenne. Azt sem látja igazán, hogy mekkora mérföldkő, milyen markáns választóvonal az a pár óra élete két szakasza között. Aztán hónapok, évek telnek, és tisztul a kép. Az a bizonyos nap, az a feledhetetlen ünnep, amikor az iskolától búcsúzni kellett, az utolsó közös séta, majd az örök biztonságot jelentő család mértani középpontjában eltöltött
röpke délután édes, keserű, szép és fájó emlékké válik. Ami évről évre újabb, mélyebb értelmezésben buggyan elő az emberből. Mint az a könnycsepp, ami akkor, régen, a saját ballagásán elmaradt.