Csak három másodperc

Szijártó János: Vasalt fehér ingjéhez felvette szép új öltönyét, megigazította nyakkendőjét, megfésülködött, belelépett fekete, tükörfényes cipőjébe. Majd kiment az udvarra, s elsétált a mobiltelefon bekapcsolt kamerája előtt. Három másodperc, mindössze ennyi volt a felvétel, s ennyi az idei ballagás. Így zárult a négy gimnáziumi év. A végzős diákok nem ölelhették meg egymást utoljára, nem foghatták meg egymás kezét, s nem mondhattak szóban köszönetet osztályfőnöküknek, tanáraiknak, nem búcsúzhattak a még maradó tanulóktól. Nem sétálhattak végig a városon szülők, hozzátartozók gyűrűjében, s nem járhatták végig még egyszer utoljára a nekik feldíszített osztálytermeket. Bár az internet segítségével, monitoron keresztül láthatták iskolájukat, s meghallgathatták igazgatójuk megindító szavait, ám mindez nem helyettesítheti azt, ami elmaradt. Ami máskor, mással nem pótolható. Csupán három másodpercnyi illúzió, ennyi volt az idei ballagás. Persze tudjuk jön a holnap, a holnapután, az élet rohan tovább, s az idő felszárítja a könnycseppeket. Ám valami most végleg elveszett.

A februári szalagavatón még nem gondolta senki, hogy elmarad az idei ballagás. Tapolcai végzős gimnazisták, 2020. februárjában Fotók: Szijártó János
Kedves meglepetéssel készültek a 2020-as ballagásra 12. A osztály diákjai osztályfőnöküknek.

You may also like...