Sérülékeny világunk

Ismét bebizonyosodott, hogy mennyire sérülékeny, törékeny világban élünk, a természet erőihez képest. Egészen közelről tapasztaltam meg a vasárnap esti vihart, az orkán erejű szél félelmetes pusztítását, és a vele érkező jégesőt. Szinte vízszintesen feküdtek a fák, volt, amelyik úgy is maradt. Több kettétört (vagy darabokra), aztán udvarra, utcára, vezetékre, épületre, autóra zuhant, ahova
„játszi” könnyedséggel repítette a félelmetes, nem emberi léptékű erő. Szakadtak a légvezetékek,
az áramellátás hamar megszűnt, tévé, villany, hűtőszekrény értelmetlen eszközzé vált. Egy rövid időre érezhettük kicsinységünket, azt, hogy valójában csak egy porszem vagyunk ebben a világban.