Daily Archives: 2016-11-01

Next Page

Virág és kereszt

Az ember nem gondol, nap, mint nap arra
Hogy mennyi a keret, hány év és hónap
Él, ahogy élhet, de virág és kereszt
Jelzi az úton, vége lehet

Az ember csak tervez, de nem ő végez
Próbálja sorsát, ha el nem téved
Ahogy az út, az idő is véges
Minden elmúlik, eljön az a perc

Minden út egyszer, egyszer véget ér
Minden idő, egyszer lejár
Nem tudni mikor, azt sem hogy hol
De fellobban fel, a gyertyaláng

Virág és mécses, koszorú jelez
Az élőknek mindig, hogy letelt egy élet
A lét könnyű lett, annak ki elment
Aki marad viszi, vállán a keresztet

Minden út egyszer, egyszer véget ér
Minden idő egyszer lejár
Nem tudni mikor, azt sem hogy hol
De fellobban fel, a gyertyaláng

Posted on 2016-11-01, 20:18 By
Categories: Virág és kereszt
Új idők

Nehéz idők járnak, sötét felhők szállnak
Nincs már jövője, a katicabogárnak

Sápadt hajnalok, elnyűtt emberek
Karikás szemek, könnyek és fegyverek
Mérgezett folyók, kivágott erdők,
Tengerben olaj és mocskos a levegő

Új idők…

Kevés ez a fény, sorvad és ég
Minden, ami jó, minden, ami szép
Válasz nélküli kérdés, milyen ez a lét
De ketyeg az óra és elolvad a jég

Új idők…

Sötét éjszakák, szürke nappalok
Cigarettacsikkek, meggyötört arcok
Nehéz idők járnak, sötét felhők szállnak
Nincs már jövője az ember fiának

Új idők…

Posted on 2016-11-01, 20:14 By
Categories: Új idők
Sötét erők

Szürke égbolt fölöttem, szürke év mögöttem,
Nem tudom, meddig bírom még
Próbáltam szépen élni, próbálok visszanézni,
Nem látom hol rontottam el
Tornyosulnak a sötét erők

Lányom hangja fülemben: anyám érts meg engem!
Nem tudom, meddig hallom még
Sötét erők gyülekeznek, véremből mintát vesznek
Elszívják minden levegőm.

Tornyosulnak a sötét erők…

Nem bírom ezt a kínt
A halál most rám tekint
Én ostoba mit tettem
Eltaszítottam, akit szerettem
Sötét erők torkom rágják, sötét erők vérem szívják,
Veszettül taposnak át rajtam
Tudom, nagyot hibáztam, előre sajnos nem láttam,
hogy mekkora baj zúdul le ránk

Tornyosulnak a sötét erők

Posted on 2016-11-01, 20:10 By
Categories: Sötét erők
Mérleg

Több van már, a hátad mögött
Mint ami, vár még rád
Kenyered javát, elfogyasztottad
Ősz hajszálad, lebben a szélben

Mérleget vonsz, mit tettél
Átgondolod, hol jártál
Emlékezel, mit csináltál – kivel tettél jót
Vagy rosszat, ebben az életben

Szemed romlik, hátad fáj
Meglepetés, nem érhet már
Minden mi szép volt, messze került
A szíved sajog, ott belül

Mérleget vonsz, mit tettél
Átgondolod, hol jártál
Emlékezel, mit csináltál – kivel tettél jót
Vagy rosszat, ebben az életben

Hátra nézel, mit hagytál,
Mennyit adtál és mit kaptál
Az egykori társak, barátok hol vannak?
Távol időben és térben

Mérleget vonsz, mit tettél
Átgondolod, hol jártál
Emlékezel, mit csináltál – kivel tettél jót
Vagy rosszat, ebben az életben

Posted on 2016-11-01, 19:05 By
Categories: Mérleg
Médium

Sejtelmes fény egy szűk szobában
Kerekasztal áll a félhomályban
Körülötte izgatott emberek ülnek
Ujj az ujjhoz ér, reszketnek a kezek

Lesik, várják, a túlvilág szavát
Tudni akarják, mi van odaát
Várják, hogy táncoljon az asztal
Mint lányok a napsütést, kibontott hajjal

Ó médium, repíts már – időn, téren át
Ó médium, add tovább – őseink szavát

A gyertya kicsiny, sápadt lángja
Nagyot lobban, mint a máglya
Elénk villan, hol őseink élnek,
De a mi utunk itt még nem ért véget

Vakító fény, a szűk szobában,
Az asztal körül emberek állnak,
Mindannyian válaszra várnak,
Múlt és jelen, öröm és bánat

Ó médium, repíts már – időn, téren át
Ó médium, add tovább – őseink szavát

Posted on 2016-11-01, 19:00 By
Categories: Médium
Leterítve

Egy kéz – Benne egy kés
Mindenki fél – Aki él,
Attól hogy eljön – Az az éj,
Mikor a fém – A szívéhez ér

Egy kéz – Egy sötét éj
Óvatlan perc – Villámló fény
Süvít a golyó – Suhan a kés
A gyilkos vas – A szívedhez ér
Érzed, hogy elborít a vér
Mikor a fém a szívedhez ér
Elfolyik erőd, s vele minden szép álmod
Életed filmjét bámulod

Most már nem félsz – Nem nagyon élsz
Pereg a film – végéhez érsz
Tanulság nincs – elrabolt kincs
A végéhez érsz – most már nem félsz

Egy kéz – Benne egy kés
Mindenki fél – Aki él,
Attól hogy eljön – Az az éj,
Mikor a vas – A szívéhez ér
Érzed, hogy elborít a vér
Mikor a fém a szívedhez ér
Elfolyik erőd, s vele minden szép álmod
Életed filmjét bámulod

Posted on 2016-11-01, 18:54 By
Categories: Leterítve
Lassan elbukik

Lassan elbukik a nap
Legyőzi most az alkonyat
Elnyeli az éj a sugarakat
Sötét felhők takarják a csillagokat

Hazámra sok felhő borul,
Izzó parázs a földre hull,
A határban honvédsereg áll
Minden katona parancsra vár
Előtted most némán állok
Holnap már más úton járok
Lassan indulnom kéne, és nem tudom, mi lesz a vége
De hidd el áldott lélek, ha vársz rám én visszatére

Posted on 2016-11-01, 18:51 By
Categories: Lassan elbukik
Isten veled

Kemény pad a fekhelyem, ágyam nem veti meg senki sem
Egy váróteremben hálok, a hajnali vonatra várok

Ami elvisz innen messzire, hol hangom nem hallja meg senki sem
Hol majd nyugodtan élhetek, remélem, hogy nélküled

Elég volt a hazugságból, ami évek óta folyt a szádból
Színültig telt már a pohár, tudom, hogy itt nem bírom tovább
Isten veled szülőföldem, vár rám az ismeretlen
Új arcok, új emberek, holnap mindent újra kezdek

Az ablakon át bámulom, a földet, amit itt hagyok
A szürke égen még ott a hold, de eltűntek már a csillagok

Eltűntek már a szép napok is, a vonat engem messzire visz
Eltűnök most végre már, jó itt rám már úgysem vár
Isten veled szülőföldem, vár rám az ismeretlen
Új arcok, új emberek, holnap mindent újra kezdek

Posted on 2016-11-01, 18:46 By
Categories: Isten veled
Fölöttünk a bombázók

Csitt, most ne beszélj, csak gondolj valami szépre
Mondja a féltő anya, apró gyermekének
Gondold, hogy a térről, felnézel az égre
S látod, amint a szellő, egy felhőt hajszol éppen

Még közelebb húzza, szívéhez gyermekét
Már nem tart sokáig, vigasztalja lelkét
S a falak megremegnek, por és vakolat
Önti el a dohos, sötét légópincét

Mert fölöttünk szállnak a bombázók

Visít a sziréna, zeng az utca, tér
Lent az óvóhelyen, váll a vállhoz ér
Törik, szakad, robban, minden jó és szép,
Az otthon helyén immár … bombatölcsér

Mert fölöttünk szállnak a bombázók

Győr és Budapest, Szombathely Szeged,
Szolnok és Debrecen, mindegyik égett
Sok tízezer bomba, hullott le az égből
Sokmillió könnycsepp, gyerekek szeméből

Mert fölöttünk szállnak a bombázók

Csitt, most ne beszélj, csak gondolj valami szépre
Mondja a féltő anya, apró gyermekének
Gondold, hogy a térről, felnézel az égre
S látod, amint a szellő, egy felhőt hajszol éppen

Emlékszel-e rám?

Repül a perc és rohan az óra
Szalad a hét és telik a hónap
Múlik az ősz és elmegy a tél
Elszáll az év és elszállok én…

Hol van a régi társaság
Akikkel együtt álmodtuk
A világot

Emlékszel-e rám?

Mint hamut a szél, szétszórt az élet
Fárad test és bolyong a lélek,
Valaki otthon, más meg távol,
Az egyik boldog, a másik gyászol

Hol van a régi társaság
Akikkel együtt álmodtuk
A világot

Emlékszel-e rám?

Országúton, hegyvidéken
Víz partján, virágos réten
Útra keltünk, kirándultunk
Sosem féltünk, ha együtt voltunk

Füstös gyárban, iskolában,
Kórházban, szállodában,
Földön, vízen, levegőben,
Ha máshol nem, a temetőben

Hol van a régi társaság
Akikkel együtt álmodtuk
A világot

Emlékszel-e rám?

Létünk egyszer lezárul, az egész világ kitárul,
ezernyi csillag fénye, ragyog be mindent
Az óra nem számol már, angyalok könnyű szárnyán,
végül mindenki, hazatalál

Emlékszel-e rám?

Posted on 2016-11-01, 18:22 By
Categories: Emlékszel-e rám?